Beismerem, én már öreg vagyok,
magam után talán valami értéket
mégis hagyok.
Bár ez már nem az én világom,
nekem igy is nyílott sok virágom.
Megfestettem,
versbe írtam sok szép virágot,
és nem váltottam meg vele a világot!
Egyszerű ember vagyok,
elvarratlan szálat már nem hagyok.
A fájdalom, mely életem része, nem enged szabadulni, testemet gúzsba köti.
Nehéz így élni,
ha nem tudsz egyedűl sehova menni.
Kalitkába zárva, ablakom mégis kitárva,
lelkem messze száll,
a szabadság rám talál, kinyílik egy új világ,
és mint madár, szállok,
gyönyörű szépségeket látok.
Beismerem, én már öreg vagyok,
magam után, remélem, szép emléket hagyok.
2024. szeptember 12.
TM