Még szendereg bennem kicsit az élet
a zavaros csend mindig újra ébreszt
mintha már látnám a közelgő véget
hol csak sötét lesz se csillag se kereszt
kehely helyett a keserű poharat
ürítem de jó és érdemes élni
aki embernek született az marad
mert lenni egy kicsit több mint a semmi
kevereg a gyomor száraz a torok
nem várnak itatnak bús-édes torok
kitéve a hurok kivetve horog
a Föld állítólag még tovább forog
mit akarhatok már az én koromban
vádolnak a sejtek tépett szövetek
bennük alattomban atombomba robban
unják a szenvelgést üres szöveget
kérdeznek a sorok válaszom frázis
a napom szürke minden oly banális
messze innen Róma még messzebb Párizs
hát aludhat még cseppet most a Halál is.  

2014. október 21.