Minden nap valamiről lemaradok,
netán van úgy, hogy beleragadok,
de nem, fogom magam s elindulok,
nektek is legyen egy jó a napotok.

Erős széllel jött újra a vihar,
termetes felhőkből esőt facsar,
esőcsatorna szüntelen dorombol,
ahogy esővizet belőle toloncol.

Nem állnak le az égi csatornák,
reggelire ezt pocsétával tálalják,
irigylem én ezt a mai világot,
mikor ennyi szép fiatal lányt látok.

Évek múlását, zokon soha nem veszem,
hogy nem lehet nekem varázsköpenyem,
de varázslatos a szépség látványa, 
öregnek is lehet még egy kis étvágya.

Tavasztól őszig oly más a hangulat,
feldobott az ember, néha dalra fakad,
vidámságtól visszhangozzék utca és tér,
tapsra csattogjon mindig a két tenyér.

Varga István-Barcs.2020.