Uram, te láttál engem csupaszon,
mikor világra jöttem,
Óvó kezed éreztem, ott volt felettem.
Láttál botladozva, mint kóstoltam a létet,
Te voltál és anyám, ki igazából féltett.
Láttál, mint pelyhedző állal vártam a szerelmet,
Mikor csalódtam, azt a buta gyötrelmet.
Láttál büszke, beképzelt felnőtté válni,
Pedig jobb lett volna gyermeknek maradni.
Láttál szaladni bele a nagyvilágba,
Meg azt is, ahogy nyüszítve hőköltem hátra.
Láttál, ahogy habzsolni akartam és falni,
Meg azt is, amikor meg akartam halni.
Én nem láttalak, de éreztem, hogy ott vagy,
Titkon mormolt imáimat magadba fogadtad.
Láttad a könnyeim az arcomon lefolyni,
Az esőben sétáltam, hogy ne lássa meg senki.
De láttad, amint egy percre boldog voltam,
Felhőkön lépdeltem, s hozzád szaladtam.
Uram, te ismersz, tudod, hogy jó vagyok,
Adj még nekem pár gyönyörű pillanatot!