Reggel az erdőn
éled minden langyos, lágy, simogató szellőn.

Messze száll a madárdal a szélben,
lakói már sokan vannak ébren.

A napsugár melengeti a rétet, ahogy a pára száll fel a magasba,
nem is láttál még olyan szépet.

Függönye mögött legelnek szarvasok s őzek,
lassan lépkedek, hogy ne zavarjam őket.

Mindenhonnan ismerős hangok,
itt egy rigó fütyül, ott egy fácán rikolt,
pacsirta a rét felett szitálva zengi énekét,
amott meg komótosan szarvasbika cammog.

Ahogy ide-oda kavarog a szél, s vele szárnyra kél,
érezni az erdő illatát,
a medvehagyma s virágok illata,
mint karácsonyi kalácsillat mindent úgy hat át.

Állok az erdő kapujában,
lassan körülöttem minden virágos ruhában,
s én csak ámulok, hogy itt lehetek ebben a gyönyörű világban.

TM