Morcosan keltem reggel,
visszahúzott az ágy,
de menni kell, szólt vekker,
kelj hát, mire vársz?

Nem tartott soká a kávé,
adta a lendületet,
még éppen utolértem 
a menekülő szürkületet.

Ücsörögtek a rigók,
pillanatra megálltam,
velem együtt milliók 
csinálják ezt utánam.

Kelnek a napsugárral,
munkába indulnak,
nehéz belenyugvással 
a ritmusba simulnak.

Legjobb a rigóknak,
mondtam nekik viccel,
ők nem aggódnak,
beérik csak füttyel.

Tényleg fütyültek rám,
még csak nem is köszöntek,
engem a munka várt,
ők meg továbbrepültek.