Ha majd írok neked
bátorító szavakat,
lásd meg az életben
mily sok csoda akad,
bánattal szemedben
ha könnycsepp fakad,
az a boldog örömtől
ugyan úgy potyoghat.

Én leitatnám arcodról
ajkammal könnyeid,
erős karjaimba tartalak
míg bánatod elmúlik,
de várnák még tovább is
míg örömtől nem hullik,
mosoly ez kettőnknek
ha bánatod így eloszlik.

Rövid lett ez az írt levél
csak a fecske csivitel,
keresi vesztett párját,
aki pusztult útközben,
füsti fecske eresz alatt
míg a parti, meder falát
lakja be minden évben,
így élhetnénk mi is szépen.

Varga István. Barcs. 05.06.