Mardossa, tépi szívemet a bánat,
"Csak játékszere vagyok én ennek a világnak".
Azt tesz vélem, amit csak akar,
Ha úgy tetszik néki, körém téglafalakat rakat.

Kibontok egy téglát, kettőt,
De a fal újra és újra megnő,
Magas tornyok már énelőttem,
Elveszek e város közepében.

S mire utat tör erőm, mely lassan elfogyá,
Lesz-e még valaki, ki gondol reám?
Ott várhatna szerető, ölelő karral,
A rózsaszín boldogság és a rózsaszín pillanat.

2023. augusztus 17.