Álmomban harcoltam,
de nem karddal, fegyverrel,
csak a rútul rám hömpölygő
éjfekete rémekkel.

Kergettek, én futottam,
de ólom lett a lábam,
ránéztem, mi oka van,
hát leragadt a sárban.

Kezemmel nem találtam
életmentő kötelet,
rám zártak egy rettenetes
kőből rakott fedelet.

Kapartam és kapaszkodtam,
küzdöttem, de hiába,
fogva tartott rémálmomnak
mocsaras, mély világa.

Végül csak úgy felébredtem,
azt sem tudtam, hol vagyok,
szépen, lassan megnyugodtam,
itthon vagyok, alhatok.