Expresszlevél száguld délre,
odaér majd másnap délre,
hol a címzett drága karja
már bontani is akarja.
Mondd meg neki röpke levél –
mert hisz te barátom levél,
s tudhatsz rólam minden titkot -,
hogy a szívem érte tik-tak!
Mondd meg, hogy az álmom őrzi,
benne ő, mint kicsi őzi,
vele szökken, száguld lelkem
erdőn-mezőn, parkban, telken.
Mondd meg, időm elmerengem –
Hold barátom ismer engem,
mert hisz gyakran láthat éjjel
vágyakozni bús kedéllyel!
Mondd meg, most már mindenem rab,
ami bennem diribdarab,
rabságában szeret, imád,
ezért mond sok verset, imát!
Kérd meg, hogyha elolvasott,
s szíve nyomban felolvadt ott,
fogjon papírt, tintát, pennát,
s néhány szóban üzenjen át
messzi délről forró hangon,
mert északon bizony van gond,
s minden tőle jövő levél
úgy kel, mint egy falat kenyér!

          Budapest 1982