A lenyugvó nap pislantott párat,
majd a hegy mögé hanyatlott,
a szekeret két ökör húzta,
mellette a gazda ballagott.

Fáradt a szeme, az arca,
a barázdák porosak nyakán,
egész nap szántott, kezében eke szarva,
de még lesz dolog a tanyán.

Első a jószág, hisz megdolgozott érte,
eteti, itatja, szalmát is rak alá,
aztán még locsolgat kicsit a kertbe,
mielőtt fürdővizét behordaná.

Aztán megeszi vacsoráját,
elszív egy pipát a tornácon,
körbenéz, megdicséri kutyáját,
és végre elnyúlik a vetett ágyon.

Így éltek ők falun és tanyán,
a szorgos régi gazdálkodók,
belőlük hírmondó sem maradt,
megjött a modernizáció.

Nagy, erős gépek szántanak,
megkímélve kar és a derék,
a jószág is automatából kap,
tv film hozza el az estét.

Ketrecben növekednek állatok,
napot soha nem látnak,
a zöldségek, és gyümölcsök,
vegyszertől éretté válnak.

Eladni amit csak lehet,
minden áru lett és haszon
nem számít milyen az ember,
csak sok legyen a vagyon.