Magyar királyokat itt koronázva.
Szent Korona védte nagy Magyarországot,
Királyok fejére Pozsonyban adatott
Szent Korona, jogar, kard, országalma,
Ettől lett erős, Isten adta királyok hatalma,
Isten szeretetével eggyé kovácsolva.
Mert erős, nagy volt egykor a nemzet,
Sokszínűségében is egyet értett,
Gazdag rónái, hegyei, folyói halat termett,
Visszhang is visszaszállt hegyekre, bércekre,
Dolgos nép az Istent is éltette.
Ó, de bűnösnek mindig téged kiáltottak,
Odalett az ármánytól országod, szétszabdaltak,
De azóta is magasan tornyosul Pozsony büszke vára,
Magyar királyok emléke komor falait járja.
Zajló történelem sem tudta feledtetni,
Nagy nemzet volt a magyar, míg nem bántotta senki.
Szorgos népe jó szívvel mindenkit befogadott,
Míg Trianon rajta nagy sebet szakított.
Emléked Pozsony viruljon fényesen,
Ragyogjon fel régi fényes dicsőséggel.
Szent Koronánk védjen úgy, mint eddig tette,
Figyelmeztessen nagy múltú emlékedre.
Szent László királyunk napján az égre jegyezve,
Dicső múltunk, királyaink nincsenek feledve.
Ahogy a Duna vize elfolyik csendesen0
Zajló történelemben emléked ragyogjon fényesen.
