Eszter az ablakból nézte az udvaron játszó gyerekeit. A medencénél pancsoltak, élvezték a nyári nap melegét. Betty ott feküdt a fűvön, néha felemelte a fejét, vigyázott a lányokra. Dalma és Kéti önfeledten, gondtalanul csobbantak a vízbe. Kettő hét telt el az idegen férfi felbukkanása óta, és Eszter nem tudta kiverni a fejéből. Azóta nem látta, a ház is megvan még, Tivadarék kint pihennek a kertben. A férje is olvas, a kertben pihen. Aztán hirtelen a kutya felcsapja a fejét. Várakozóan figyel, majd hirtelen elkezd szaladni a kertkapu felé. Eszter követi a szemével, és a szíve gyorsabban kezd dobogni. Az ismerős autó áll meg Tivadarék előtt. Az autóból kiszáll Tamás, mosolyog, aztán egy nő, és két csintalan fiú ugrik ki az autóból. Betty pár ugatással jelzi: "Ismerlek!" Minden rendben! Visszacammog a lányokhoz. Eszter izgatottan figyeli, ahogyan Tivadar és Helga bevezeti a kis csapatot. Kéti zökkenti ki a gondolataiból.
- Anya! Légyszi! Dalma nem hagy békén!
- Lányok, gyertek inni limonádét, meleg van. - szól a nő, és az ablakból elmozdul. Tálcára pakolja a poharakat, a kancsót, és megitatja a lányokat. - Mi ez a lárma!? Én is szomjas vagyok! 
Férje, Tibi nyafogva utánozza Kétit. A lányoknak tetszik, hangosan kacagnak.
- Elmehetnénk este táncolni, mit szólsz? - öleli át Esztert.
- Tessék? Jaj bocsánat, nem figyeltem, mit kérdeztél?
- Mi az, amin ennyire gondolkodol? Táncolni szeretnék, mozduljunk ki kicsit.
- Nem is tudom. A lányokat kire bíznánk? Anyám vigyázhatna rájuk, ott is aludhatnak.
Dalma hallotta a beszélgetést és felkiálltott.
- Igen, igen, menjünk a Nagyihoz! Anya,légyszíí! 
Kéti is elkezdte a nővérét utánozni.
Anya légyszííí! 
- Nincs kedvem kimozdulni, olyan jó most itthon, sajnálom, és még van egy kis munkám is.
- Akkor a lányokkal átmegyünk a Nagyihoz később - engedte el a témát Tibi. Most pedig irány a medence.
Mindhárman a vízbe ugrottak, és hangos kacagás töltötte be a kertet. Eszter már nem figyelt rájuk. Minden idegszála a szomszédban járt. Remélte, hogy sikerül a ház megvétele, alig várta, hogy Tibi és a lányok elmenjenek, és végre egyedül lehessen érzéseivel, különös gondolataival. Végre a szomszédból elindult a kis család az autóhoz. Tamás, mielőtt kinyitotta az ajtót, rápillantott Eszterre, és bólintott. Eszter lába remegni kezdett, csak halványan elmosolyodni tudott. Mire feleszmélt, az autó már messze járt, és a házban is egyedül volt. Nem találta helyét a házban, hirtelen ötlettel átöltözött, és beült a kocsiba. Céltalanul indult el. Nemsokára a kedvenc helyén találta magát. Azt sem vette észre, hogy idetart. A kis vízesés! Milyen régen nem járt itt! Pedig milyen gyönyörű a hely! A szikla felső hasadékából előtörő víz sugara! Mindig megnyugtatta a természet szépsége, ahogyan most is. Érzékelte, hogy lassan esteledik, és már nem sokan járnak erre. Indulnia kellene, és össze is szedte magát, hogy felálljon. De ekkor valaki a vállára tette a kezét.
- Jó estét! - köszönt vidáman a férfi. Nem gondoltam, hogy itt találom! Tamás volt. Eszter szíve hangosan kalapált, lába újra remegni kezdett, halkan tudott csak megszólalni.
- Jó estét, nem számítottam én sem Önre. Csak kiszellőztettem a fejemet.
- Ezt a véletlent! Nekem is friss levegőre volt szükségem.
- Remek, és mi újság a házvásárlással?
- Sikerült megegyeznünk, és hamarosan költözünk.
- Remek hír - mondta Eszter, és hirtelen könnyűnek érezte magát. Remélem, jól fogják érezni magukat!
- Biztosan - kacsintott Tamás huncut kisfiúsan. De ha már így összehozott a véletlen bennünket, sétálhatunk együtt?
- Persze - mosolygott Eszter. És mi lenne, ha tegeződnénk? Ha már úgyis szomszédok leszünk!
- Jó ötlet! Szeretnék mondani valamit Neked.- kezdett bele a férfi. Mióta találkoztunk sokat gondoltam rád, valamiért befészkelted magadat a zsigereimbe. Tudom, hogy merész amit mondok, és állíts is le, ha túlléptem bármi határt. - mondta el egyszuszra a férfi.
Eszter mélyen belenézett a kék szempárba és gondolkodás nélkül megölelte. Összesimultak, és mintha ismerték volna ezt az érzést, átadták magukat az ölelésnek. Végtelennek tűnő percek múlva engedték el egymást.
- Nem tudom, mi történik velünk - szólalt meg Eszter. Olyan, mintha ismernélek. És mielőtt bármit is mondhatott volna a férfi, az autója felé indult, beült és elhajtott.