Első rész

Július van és nagyon meleg. Eszter a nappali kanapéján kávéját iszogatja. Gondolati száguldanak! Mostanában furcsa dolgokon jár az esze. 35 éves, két kisgyerek anyukája, munkáját szereti, és sikeres is benne, szerető férje van. Mondhatni, hogy boldog élete van. De akkor miért kavarog ez a sok kérdés, miért tűnődik olyan dolgokon, hogy vajon ki vagyok, honnan jöttem, amit csinálok, jó -e?
Mennyi kérdés, amire most még nem találja a választ. Lassan kortyol a bögréből, és élvezi a kávé ízét, illatát. De hamarosan hangos kutyaugatás rántja vissza a valóságba. Kicsit bosszankodva áll fel, hogy utánajárjon, mi történik odakint.
Délelőtt 9 óra van, pillant rá az órára, ilyenkor nem szokott ekkora patáliát csapni a ház őrzője! A hatalmas bernáthegyi kutya szinte születése óta él velük. Aranyos kis gombóc volt, kicsit lomha, édes kis kölyök! Dalma kapta, amikor 3 éves lett. Szülinapjára partit rendeztek, a kert tele volt barátokkal, gyerekekkel, csodás nap volt. Amikor a hatalmas torta mellett a kicsi csomag megmozdult, Dalma kicsi, édes barna szeme felcsillant. Mindent eldobott a kezéből, és sírva ölelte magához, attól a naptól kezdve elválaszthatatlanok lettek.
Vajon mitől ez az izgalom? Miért nyugtalan ennyire? A kertkapuban egy idegen férfi áll. Betty Őt ugatja. Eszter még soha nem látta errefelé, és a kutya is érzi, hogy idegen. Próbálja lenyugtatni a vad ugatást, közben szemügyre veszi a férfit. Nagyon jó képű, 40-45 év körüli, és mosolyogva beszél a kutyához. Végre sikerül eljutnia a kapuhoz, és ránéz a férfira. A férfi rögtön meg is szólal.
- Jó napot kívánok! Ne haragudjon, hogy ilyen nagy felfordulást okoztam! - mentegetőzött.
Mosoly van az arcán, barátságos, kellemes férfihang. Gyönyörű, kék szemével Eszterre néz. Esztert egy pillanatra furcsa érzés keríti hatalmába, alig tud meg szólalni.
- Jó napot - mondja végül. Elnézést kérek, nem szokott ilyen mérges lenni. Miben segíthetek?
Eszter nem mert a férfi szemébe nézni, mert még nem szedte össze magát teljesen.
- Remélem, hogy igen, ha már így megzavartam. Horváth Tamás vagyok, mutatkozik be, és nyújtja a kezét.
- Üdvözlöm, Eszter vagyok, és kezet fognak.
- A szomszéd házat szeretném megnézni, de sajnos nincs otthon senki. - mondja a férfi. Nem beszéltük le előre, csak beültem az autóba, és jöttem, bíztam a szerencsémben. - mondja mosolyogva.
- Hihetetlen, hogy nincsenek otthon .- csodálkozik Eszter. Tivadar és Helga alig mozdulnak ki délelőtt. Meg akarja venni a házat? - érdeklődik Eszter.
- Igen, de már látom, hogy telefonálni kellett volna. - mosolyodik el a férfi.
- Nem is akarom több idejét elrabolni, majd visszajövök máskor. Köszönöm a segítséget és bocsánat a hangos "bejelentkezésért". - szabadkozik a férfi.
Eszter is mosolygott, de nem akarta elengedni még a férfit. Most látja először, mégis, mintha ezer éve ismerné! A furcsa érzés újra a gyomrában volt! Valamit ki kell találnom, hogy maradjon még!
- Mit szólna egy kávéhoz? - szólal meg gyorsan. Addig talán megjönnek Tivadarék is.
- Nem akarom zavarni, már így is feltartottam.
- Nem zavart meg semmiben! Egy átlagos ügyön dolgozom, de úgysem haladok, a gondolataim másfelé vándorolnak. - mosolyodott el Eszter.
- Mivel foglalkozik? - kérdezte a férfi.
- Ügyvéd vagyok, főleg jogi tanácsokat adok, szerződéseket készítek. Mit szólna, ha a kávé mellett folytatnánk?- kérdezte Eszter.
- Rendben - egyezett bele a férfi.
Betty barátságosan beengedte, simogatását heves nyálcsorgatással köszönte meg. Beléptek a terasz felől a lakásba.

Folytatása következik.