Piros pipacs, te kis árva,
hogyan jöttél e világra?
Semmi nem itt volt előtted,
mégis gyökered eresztetted.
Nem számít a kopár síkság,
és a bozontos gazosság?
Megférsz te a pitypanggal is,
és nem zavar a kanális!
Piros pipacs, te kis drága,
Látlak én a hét határba'!
Egy óriási táblában,
vagy épp a domb oldalában.
Szednélek is szép csokorba,
bekötnélek én bíborba,
vázámnak a dísze lennél,
ó bár csak sokáig élnél!
Hagyom szárad hadd öleljen,
finom szellő is szeressen!
Éke vagy a zöld mezőnek,
a nyári szép szerelemnek!
