Boldog már a búzatábla,
érés előtt lesz megáldva,
aranyosra festi a nap,
ha elkészült, kombájn arat.
A Táblaszélen pipacs véd,
sűrű virág egymásba ér.
Mint piros szalag, úgy ölel,
a távolságuk oly közel.
Ez a pipacs küldetése,
hamar hervad, rövid élet.
Közöttük a búzavirág
megbúvik, de mégis kilát.
Kék a színe, mint az égnek,
csodás festő a természet.
Legszélén, ha látjuk, mi van,
fehér színben a kamilla.
Régi idő emlék maradt,
marokszedő csokorba rak.
Hazaviszi, megszárítja,
gyógytea lesz a kamilla.
Koszorú lesz búzavirág,
fejére teszi egy kislány.
Búzaszálak és a kalász,
jelképes dísz a ház falán.
Aratáskor sok pipacsmag
földre hull, és ott is marad.
Tarlóhántás betakarja,
kelteti majd napsugara.
2026. június 22.
Ildikó Otvos Pipacsok c. festményéhez
TM