Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Pihenni tért a nyár…

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Pihenni tért a nyár… s bár nem hívta senki,
Az ősz, mint rossz vendég betoppant hirtelen.
S akár egy rossz álmot, jó volna feledni,
Átlépni zord testén s itt hagyni ennyiben.

Mégis, ha látom én haldokló erdeink
Színekben pompázó fenséges árnyait:
A szív dalolni kész – feledve nyűgeink –,
Zengve a tavasznak szerelmes vágyait.

Dalolni vágyom én, dalolni szüntelen,
A múlt idők emlékét dalban hozni el.
S ha felcsendül dalom, egy percre jöjj velem!
Sírni vagy vigadni? Mindegy! Dalolni kell!

A nóta nem feled, benne még él a perc,
Mikor az ember még boldogan állt elől,
S a semmi közepén, mint holmi néma neszt
Úgy csodált furulyát, citerát, ”zengetőt”.

Nekünk csak ez maradt: őseink víg dala:
Dalban szült emlék, mely hozzájuk elvezet.
A szélben meglebben tizenkét szalag ma,
Mert a dal összeköt bennünket, emberek!

Zendüljön hát a dal, s az ősz, a némaság
Ne üljön ónsúlyként bánatos szívünkre!
Meséljünk szép regét, melyben még él a vágy,
Amely szül új csodát hóbortos hitünkre…

Jött egy nap Istenünk: „hej, ember, ostoba!
Ím, a dal, vigyétek!” – s átadta így nekünk.
S mi reá: nem kell más, hisz a dal nagy csoda!
Köszönjük százszor és ezerszer, Istenünk!

… A szélben meglebben tizenkét szalag ma,
Mert a dal összeköt bennünket, emberek!
Nekünk, mint kincs maradt: őseink víg dala:
Dalban szült emlék, mely hozzájuk elvezet…

Rácz Endre ©
2018. 09. 08. Szerep

Rovatok: 
Vers