Bajuszát pödörte épp, amint rásütött a nap,
a karaván a dűnék között mélabún haladt.
A láncra vert rabok közt az üvöltő porkoláb
mohón kortyolta a sivatag égető porát.

Messze még a hűvöst adó rég várt torkolat,
a karaván a dűnék közt egyre csak haladt.
S midőn vágyták már az árnyat adó éjszakát,
együtt énekelték a halálba indulók dalát.

A cigarettafüstök kormos szürke glóriája
fénycsíkot húzott a kávéházi asztalon.
És míg a mester megalkotta a harmóniát,
Fülig Jimmy vigyorgott be az ódon ablakon.

A toll pacát hagyott a fehér papírlapon,
hol hideg teát szürcsölt a dühös porkoláb.
Piszkos Fred képe lógott az ódon falon,
kihűlt kávéját kortyolva alkotott P. Howard.