Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek
Talpra magyar,itt az ideje
Hányszor tagadnak meg
Szívükből kivetve
Sírodat megtalálva
Hányszor sírnak,sírodat megásva
Támadj fel újra,mert itt az idő
Magyar nemzetre ismét
Ráhajlik a szemfedő
Ismét kifeszítik a szent lobogót
Magyart,székelyt,te add meg a jelszót

,,Talpra magyar",vagy ne siránkozzál
Nemzeted sírjánál ne imádkozzál
Állj fel ismét romjaid alól
Itt a tavasz,ismét kivirágzol
Talpra magyar szólítsd újra a nemzetet
Nem magyar,aki a bajban kesereg
Ne hagyjátok,hogy a megszenvedett
Földet eladják
Karvalyok lepjék el ismét a hazát
Hányszor állunk fel talpra mi magyarok
Hányszor ontott hősként vért fiatok
S mindig felálltunk,ha vészek dobáltak
Megmutattuk erőnk,tudásunk a nagy világnak

Petőfi szelleme él,ismét megtalálták
Tavaszi légben lengeti a nemzet zászlaját
Ti ne értenétek,ismét március van
Eljött a tavasz,ismét megújultan
Nem hagyjuk a nemzetet földbe taposni
Önmagunkért megint talpra fogunk állni
Zöldell a vetés,az arat majd,ki vetette
Nem lesz a magyar senkinek szolga népe
Petőfi szelleme él,újra feltámadt
Talpra állítója lesz e szomorú hazának
Mert a hősök Istennél szót szólnak
Ne engedje vesztét a szegény magyarnak
Nyújtsa felé karját,hogy fel tudjon állni
Ne legyen járma,ne lehessen leigázni
Mert hitében mindig bízott a magyar
Mindig talpra állította,ha jött a zivatar

Tavasz van,Petőfi tavasza
Lelkünk újra kivirulva
Zászlóink lobognak a szélnek
Reményt ad-e szomorú nemzetnek
Talpra kell itt mindenkinek
Mert összefogunk,s egyetértünk valahára
Mert Petőfi szellemét a nemzet megtalálta
Békét,s szeretetet üzen a nagyvilágba !!!

2O13.O2.21.Mosonmagyaróvár