Nehéz táska vállát húzza,
nincs jövője, csak a múltja,
ruhája foltos, szennyezett,
elhúzódnak tőle az emberek.

Nem zavarja, megszokta már,
szeme fátyolosan körbejár,
mindenkit megnéz, megvizsgál,
pillantása engem talál.

Szemében már kérést látok,
rögtön zsebembe is nyúlok,
rámarkolok az apróra,
rakom a tartott marokba.

Megnézi és biccent kicsit,
kap érte majd egy féldecit,
rég nem félti egészségét,
továbbviszi szegénységét.