Mint ki az élet- palackba
zárva a tömegben is árva
hozom magamban a drága
holtak titkát üzenetét
alattam a hullámok feketék
a nyomasztó léha múlt a mában
izzó vád a mély magány a társam
tol taszít tovább sodródva
sorsóceánomon utamat állja
keresztező naszádok konvoja
önmegvalósítás önzésvulkán ontja
tüzét kontinensek rázkódó  
dühét sehol a part barát lobogó

csak a térdre rogyó szeretet
férfiak sírnak az életük reped
a nők szeme száraz sötét keret
résnyire szűkült asszony-szemek
kitörő terjedő kétkedés- járvány
szürke a száműzött szivárvány
emészt kínoz a látvány
az ego az új bálvány eldobva tova
palackba zárva hiába feszelgek ostoba
magamba utazva bukdácsolva
kivetve égető szükség lenne
egy kézre emberre ismét a hitemre.