Trágyadombnak legtetején
büszke kakas kapirgál,
baromfiak kussoljatok,
én vagyok itt a király!

Megmondom, hogy hol kaparhatsz,
s azt is megmondom, hogy mit,
ha nem tetszik, tövig vágom
szárnyadról a tollaid.

Kukorikút itt ne halljak,
ez az én előjogom,
örvendj, hogy a létedről a
dombomon gondoskodom.

Velem szembe nem szegülhetsz,
ha igémet hallgatod,
Sarkantyúd csak nekem zenghet
dicsőítő dallamot.

Csend honol a tyúkudvarban,
mind szorgosan kapargat,
lefittyenő tarajával
kakashad meg tyúk hallgat.

Kappan torkát köszörüli,
kukorít, - ez a látszat,
villámszerű reptetéssel
messze éri a másnap.

Egyszer aztán a nagy gazda
kakashúsra áhítoz`,
azt a hetykét, cifra tollút,
ki bütykömre rátiport!

Így esett meg, hogy egykori
kicsi, dölyfös kedvence,
répa, gyökér, meg zeller közt
bekerült a levesbe.