Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Pályázat ( hagyományaink )

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

HAGYOMÁNYAINK

+

Halottak napján

A szorgalom vagy semmittevés,
mond végül hova vezethet?
temetőbe-sírkertbe a csendbe,
mindenkit rang nélkül temetnek.

Gazdag-szegény, tudatlan-tudós,
sírjaikra nem számít mit raknak,
lehet rajtuk márvány-gránit-fakereszt,
csontjaik a földben egyformán porladnak.

Elfolyt gyertyák megdermedt viasza
elhervadt virágok széna illata,
nem ér már fel semmi oda,
csak a még élők keserű sóhaja.

Varga István Barcs. 2014. 01.

+

Megcsillan a szemem

( Dráva-völgye ünnepe )

Lankák és dombok, vadregényes táján,
megcsillan a szemem, az öreg Dráván,
csobbanunk vizedben, fényben te fürdesz,
csodállak akkor is, ha partokat döngetsz.

Hűs vized ha ölelt, vagy kavicsot görgettél,
néha logó füzek ágán, csendesen nevettél,
szanaszét a parton, tölgyet égert neveltél,
csobbanó hullámaiddal, nekünk beszéltél.

Drávának szép vidéke, ugyan úgy szeretlek,
mint azt a kislányt, aki ott vallott szerelmet,
nem hagylak el, innen csak engem visznek,
dombra majd a menybe, ahonnan én nézlek.

Írta-Varga István-Barcs 2017. 1

Nosztalgia
( Barcs-város napjára )

Cigány zene mikor csendült,
a Somogy-barcsi éjszakába,
négy tagú „Dúnda” banda játszott,
nem csak hétvégeken a kocsmába.

Emlékeimbe tér sokszor vissza,
Farkas Laci nótás hangja,
messze búgott hajnalonta
"almafa virágot" ahogy dalolta.

Mit hívtak "Gyógygödörnek"
vagy netán "Gecsemáné-kertnek"?,
emlék képek azért vesznek,
mert emlékezők tán felednek?.

Voltak bálok alkalmakra,
igény nem volt állkocsmákra,
"tea-délutánok" a kultúrházba,
lányokat Mamák vitték bálba.

Szerte foszlott az a világ, ahol
már most, nótámat sem húzzák,
az volt lelkemnek nyugtatója,
dolgos napnak bezárója.

Találtam egy jó kis helyet,
tűz odvának rejtekén,
ott törnek rám gondolatok,
múzsám szárnyal itt felém.

De valami eltört bennem,
sokszor fel idézem múltamat,
érzem már hogy vészt jelez,
a fájó utolsó gondolat.

Barcs.2015.01.22.
(minden jog fenntartva)

+

Mécsesek

(Mindenszentek)

Holt lelkek sóhajától
pislákolnak a mécsesek,
szeretteink nyugvóhelyét
járják most élő emberek.

Ők is voltak küzdő lények,
egyre foszlanak az emlékek,
már fakereszt, vagy csiszolt kő
tán ha jutott volt létüknek.

Emlékükből mi megmaradt
úgy zárjuk gyarló szívünkbe,
bennünket ez is segíthet majd
tovább küzdeni e világi létbe.

+

Ajándékba kaptuk

(a Föld napjára)

Ajándékba kaptunk egy életet,
egy ruhát, amit úgy viselheted,
hogy veled együtt nő, míg élsz,
de addig le nem cserélheted.

Ám ezt a ruhát más nem látja,
mert fölötte van egy öltözet,
mi sokszor díszít majd téged,
hát ez az a színpadi nagy jelenet.

Életed jelenetének, egy díszlete,
de nem ez határozza belső létedet,
vigyázz, hogy szádon milyen a szó,
fess a ruha, és ajkad szennyet ereget.

Az élet ecsetjét néha-néha megkapod,
míg a színeket nem szabadon választod,
egyszer vidám, máskor szomorú a kép,
ám mind, egy magadhoz kötött emlék.

Ez az a Föld, mit unokáinktól kaptuk,
őseink hagyományaival gazdagítottuk,
Világegyetemünk egyetlen mesés kincse,
ha mi nem, akkor ki tartsa féltőn becsbe.

Egymaga még senki sem volt képes,
bejárja minden zugát, ezt a kerekséget,
óvjunk mindent, a legkisebb értéket,
csak így hagyhatunk méltó emléket.

Ha a szabályokat, csak lazán tartod,
de légy figyelmes, úgy viseld harcod,
ami tetszik simogassad, mi közömbös,
mosolyt biggyessz, de sosem légy gőgös.

Barcs. 2017.

+

Szijáccsal hullt alá

(költészet napjára)

Ha láttad volna, hogy hullt alá,
fütyült a gyalu göndör fürtöket,
míg pad körül, bokáig tapostam,
zizzenő szíjács küldött üzeneteket.

Így szíjáccsal hulltak mondatok,
melyeknek végén rímeket faragok,
költő lettem, még mit mondhatok,
nyitott könyv, amit nem tagadhatok.

Írásaimmal így, lelkemet kitárom,
toll és papír lett majd a barátom,
természet és a szerelem a világom,
ám mindig szépre, és a jóra vágyom.

De a valós életnek, a bánat is társa,
így verseim néha esnek szomorúságba,
sokszor írott papírt, ha a könny áztatja,
mint a Napot is néha, felhő takarja.

Egy belső erő, szinte vezeti kezemet,
tombol vad vihar, aztán jön a kikelet,
szűkebb kis Honom, szépséges Somogy,
ide születtem, de majd ide is hervadok.

Barcs.

+

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK