A leggorombább cudar időben,
tavast varázsolsz szívemben,
lucskos ködös borongós őszben,
vagy a hóval takart télben.

Lelkem kapujának kilincsére
rátetted finom női kezedet,
nekem ott az ötödik dimenzióban
sokszor találok ott menedéket.

Be engedlek a kis szobába
mely belül oly tágas hatalmas,
meg mutatom a sok kincset
melyből engedem, hogy válogass.

Ott messze távol most tőlem
az nem az én édes Hazám,
de egy a nyelvünk kedvesem
mond szerelmed hol álmodnál.

Itt a lelkem kitárom neked
ismerd hatalmas birodalmamat,
itt az ötödik dimenzióban
nincs napkelet és nap nyugat.

Írta:Varga István.Barcs.2016.10.19.