Vagy csak idáig nem hallatszik
a világ zaja?
Nem zúg a tenger moraja?
Vagy felköltözött a tenger az égre?
Hogy felhőként, vízözönként
a világot elnyelje?
S ránk zúdul vad viharával,
Figyelmeztet Isten haragjával?
S készítsétek Noé bárkáját,
Mert a haragvó Isten
Új vízözönt bocsájt ránk!
Az ember hálátlan pára,
Nem vigyáz a természetre, sem magára!
Nem nyugszik, míg végleg
Önnön maga lesz az ítélet!
Egymást, s természetet irtja,
Fegyvere van, pénze hatalma!
Nincs, ki legyőzze, azt gondolja!
Most csend van, de jól vigyázzatok!
Elpusztít benneteket gonoszságotok!
Aki gyermeket öl, nem számíthat kegyelemre!
Önnön maga ellen sül el pusztító fegyvere!
Az ég szörnyű bosszúja lecsap rátok!
Óriás erővel elsöpri hazátok!
Vad villámot zúdít rettenetes haragja,
Jégeső veri el, amit ember megalkotta!
Mindenütt tombol felbőszült ereje,
Merre, hova menekültök, akkor előle?
Csillapodjon egymást leigázni akarástok!
Mert utolér benneteket a szenvedő átok!
S akkor merre fut pusztító hadatok?
Nem kaptok kegyelmet, ha ti nem adtok!
Ragyog a nap, csend van...
De meddig?
Mosonmagyaróvár, 2014. augusztus 19.
