Kedves Uram!

Remélem /nyílt/ levelem jó egészségben talál.Sokáig gondolkodtam azon, hogy én a halandó egyáltalán megszólíthatlak e Téged a Teremtőt?

Bízom benne, hogy a tegezést nem veszed zokon, de mióta tudatosult bennem létezésed, azóta egyfolytában tegezlek. Apró gyermek voltam amikor Nagyanyóm a hit útjára terelt, ő tanította meg velem az összes imádságot is. Már akkor csodálkoztam, hogy a szomszéd bácsit magázni kell.

Meg is kérdeztem Nagyanyámat, hogy miért tegezhetem Istent? Ő azt válaszolta, azért, mert az Úr közel áll szívünkhöz. Számomra ez a magyarázat kicsit sántított, mert szép emlékű Nagyapómat is imádtam, mégsem tegezhettem soha.

Végül is nem a tegeződés ügyében írok, inkább az életem során összegyűlt kétségekre szeretnék megnyugtató magyarázatot kapni.

Biztos sokan fordulnak hozzád  Uram, én is szoktam imádkozni, bevallom egyre ritkábban, hiszen Nagyanyám, aki számon kérhetné rajtam, már rég nem él. Tudom csúnya dolog, de mostanában önző módon szinte csak akkor szoktam hozzád fohászkodni, ha nagy bajban vagyok. Ez viszont gyakran előfordul.

Mindig hittem a létezésedben, igaz nem sokat koptattam a templomok padjait, egy zsoltárt sem tudnék elénekelni Neked, de ezt ne bánd, az én hangommal, jobban jársz, ha nem teszem.

Fájó szívvel vallom be, életem során történt egy pár dolog, ami kicsit kikezdte hitemet.

Uram! Ne vedd tiszteletlenségnek, de néha az az érzésem, hogy nem állsz a helyzet magaslatán.

Ha már megteremtetted az emberiséget, miért nem adtál nekik bölcsességet, hogy becsüljék meg a Világot amiben élnek, ne tékozolják el a Földet, ami lehet, hogy egyedülálló csodája a világmindenségnek.

Miért hagytad és hagyod, hogy hatalmi harcok dúljanak kontinensek, nemzetek és honfitársak között?

Miért engeded még mindig, hogy rablógazdálkodás folyjon ezen a bolygón, hogy feléljük energia készletünket, kizsákmányoljuk a természetet és embertársainkat, miért nem akadályozod meg a háborúkat?

Miért nem segítesz a javak igazságos elosztásában? Rengeteg országban éhenhalnak az emberek, ugyanakkor máshol milliárdosok fulladnak bele a jólétbe.

Miért adtál életet azoknak, akik aztán mások életére törnek, rabolnak, gyilkolnak, vagy csak éppen ámokfutnak.

Miért adtál hitet azoknak, akik a Te zászlód alatt, neveddel az ajkukon bűnt bűnre halmoznak?

Miért fordítod el a tekinteted rólunk magyarokról? Tudom apró nép vagyunk, itt élünk már régen a Kárpát-medencében. Egyre fogyunk, lassan már azt se mondhatjuk:-Földönfutók vagyunk! Hiszen nem sokára egy talpalatnyi földünk sem marad.

Miért hagyod, /és miért hagyjuk mi?/ hogy elkótyavetyéljék kis országunkat, miért hagyod, /és miért hagyjuk mi?/ hogy akik mindezt megteszik, degeszre tömött zsebbel üljenek tort e maroknyi nép sírja felett. Egyáltalán lesz még annyi hely, ahol megpihenhetünk majd?

Kérlek ne vedd le rólunk a kezed! Értékes nép a magyar, rengeteg tudóst, művészt és zsenit adtunk a világnak. Java részük kénytelen idegenben kamatoztatni tehetségét, mert Te is tudod Uram:-Senki nem lehet próféta a saját hazájában. Nálunk még az egyszerű emberek is figyelemreméltók. A magyar ember találékony, furfangos eszű, arany kezű, sok köztük az ezermester. A magyar ember szorgalmas, álhatatos és kitartó, de sajnos nem összetartó.

Kérlek Uram, ahogy akkor régen segítettél a magyaroknak, hogy rátaláljanak a Hazára, segíts most is, hogy megtalálják önmagukat. Adj nekik erőt és kitartást, hogy visszaszerezzék hitüket, életkedvüket és országukat.

Végezetül elnézésedet kérem, hogy túl indulatos voltam, tisztában vagyok vele, hogy nem csak a Te hibád ami történik velünk, leginkább mi tehetünk róla, mert hagytuk, hogy idáig fajuljon a dolog.

Ismerem a mondást:
-Segíts magadon, az Isten is megsegít!
Én most ezt megfordítanám:
-Segíts Istenünk, hogy legyen erőnk segíteni önmagunkon!

Ne hagyj el minket!
Jóindulatodban bízva zárom soraimat hittel és örök szeretettel:

Én /egy kis magyar/