Úttalan utakon megyek feléd,
Virágzik a mező, a kert, a rét,
Virágok nyílnak, amerre nézel,
Csodálatos ez a május, látod a virágözönét.
Virágaim csokorba szedtem,
Örülj neki, neked viszem.
De már nem örülhetsz neki,
Szomorú szívem ezt üzeni.
Régi dalát csak a rigó zengi.
Új fészek lakóit, kis rigókat köszönti.
Hallgatom a dalt, vele szállok.
Gondolatban velük vagyok.
Oly csodás ez a virágzó május,
Munkálkodik erdőn, mezőn, kertekben.
A fákon piros cseresznye érik szépen,
S dolgos méheknek halk a zümmögése.
Szeretem ezt a virágbontó májust.
Virág réten, útszélen is terem.
Kertemben is kinyíltak a liliomok, a rózsák,
Ó, én a muskátlit is nagyon kedvelem.
Nyíljatok csak virágok, kicsik és nagyok.
Az emberek szívét boldogítsátok.
Örüljön mindenki a nyíló természetnek.
Az emberi szívet is jobb kedvre derítteti.
S mikor tavasz után eljön a nyár,
Hozza a nyár aranyát.
A természet ismét segített nekünk,
A szépet, a jót, a gyümölcsöt, mindent köszönünk.
Mosonmagyaróvár, 2026. június 18.
TM
