Most a nyaram és őszöm között
Egy hang a szívembe költözött.
Talán egy távoli, halk zene
A telemnek előérzete.

A tóban, a kúphegyek alatt
Már tudják a tátogó halak,
Ami elvész, és mi megmarad,
Még fénnyel takarom magamat.

Most a nyaram és őszöm között
A szemembe egy könnycsepp szökött.
Bár nem látni, és nem hallani,
Haldoklik odakinn valami.

Az élet és a halál között,
Mit az idő körém font-kötött,
Lelkemet szúrja a sorsfullánk,
Mert lassan kihűl a nyári láng.

2015. 08 25.