Ó, szent Forradalom
Kérész életű virága,
Érted sír a lelkem,
Érted vagyok gyászba'.

Gyászban, feketébe'
Kis magyar hős népe,
Tankok áradatával
Forradalmad legyőzve.

Legyőzve, de nem eltiporva!
Jön még ünnep a magyarra!
Mikor felemeli ismét fejét,
Azt mondja, most már elég!

Azt mondja, a harc mindent megért!
Mindent megért?
Ki számol el az ifjak életéért?
Ki épít újra várakat, hidakat ?

Ki emel magasra jövőnek zászlókat?
Ó, szent Forradalom!
Hőseid arcán bút és bánatot
Most is látom, s fájlalom,
Te szegény, magyar hon!

Hány fiad adtad a harcba?
Hány hazafi futott a világba?
Megnyugvást keresni más hazában,
Bőszült oroszlánnal kis egér szállt szembe!

Megmutatta a világnak, ha nincs segítsége,
Életét adja, s hite viszi győzelemre.
Az oroszlán bődült, sebet kapott szíve,
Egy kis ország megmutatta,

Szabad lesz, ha nem, nem kell élete!
S bújt az üldözött, kar nyúlt feléje,
Elhagyta romokban hazáját,
Futott messze, cipelte kínját,
De sehol nem lelt másik igaz hazát!

Ó, hányszor futnak még fiaid messze?
Lyukas zászlót elmentve,
Hányszor tapostak idegen tankok
E megszenvedett, bús magyar népre?!
De emeld fel a fejed!

Ó, szent, kérész életű Forradalom,
Hősök vére felkiált az égre.
Reménycsillagként a TE fényed
Ragyog fenn az égen.

Gyászlobogókat tűzzétek magasan!
Sírjon, zokogjon, kinek lelke van!
Hősök nevükkel írják fel az égre,
November negyedike szomorú emléke
Nincs, nem lesz elfeledve!

Mosonmagyaróvár, 2012. november 4.