Ajándékot kaptam én ezen a héten,
A napsugarat,   fényt nem is reméltem.
Kinyílt most felettem a szelíd pannon ég,
A csüggedő halandó mereszti szemét.
Új színekben játszik a szürke, megszokott,
Még akkor is, ha egymagam vagyok.
Ismét egésznek, épnek érzem magamat,
Csodálkoznak is a maradék madarak.
Kincseket kaptam, csodást és gyönyörűt,
Aranysárga avart, a szürke köd ezüst.
Kimegyek a kertbe, szerszámot ragadok,
Bár rövidülnek már a csalóka napok.
Kicsit ásogatok, avart gereblyézek,
Nem érdekel semmilyen elvont elmélet.
Úgy is rám szakad majd a kemény, hideg tél,
Havat hoz a jövő, de az ember remél.
Kinn is recseg-ropog a megvénült világ,
Dolgok mélyére vajon mostanság ki lát.
Ajándékként kaptam napfényt és meleget,
Gyógyuljanak kicsit a verdeső szívek.

2016. November 2.