November van, késő ősz,
csodálatos színes ruháját felvette
a rét s az erdő.
Erdeinkben van vaddisznó, szarvas és őz,
és sok sok apró vad, 
melyeknek az erdő otthont ad.
Menedéket keresnek, mielőtt jő a tél,
ne fázzanak, ha a hideg ideér.
Már hidegek a hajnalok,
a virágok rég elsárgultak,
szirmaik a földre hulltak,
a fák levelei szépen,
lassan libbentek az őszi szélben,
s avarszőnyeggel borították be ezt az édent.
Az ősz szinte észrevétlenül egy éjszaka alatt
bíbor, sárga, barna, vörös színeivel átfestette 
a bokrokat, a fákat, a tájat.
A természet fantasztikus festőművész,
színei csodásak, varázslatosak,
mint amikor gyöngyökkel díszíti fel a hajnali köd
az erdőt és a mezőt,
mi csak ámulunk, csodálkozunk,
mily szép a táj, melynek átváltozását láthatjuk. 
Még süt a nap, bár ereje fogytán,
de oly jól esik, ha arcunkat simogatja a fénysugár.
Megcsillan a harmatcsepp a bokrok ágain,
s azon a pár levélen, amely még kitartóan kapaszkodik.
Csodálatos a természet,
oly jó az őszi erdőben sétálni,
az avar alján gombát találni,
vidáman kacagni, boldognak lenni.
Lássuk meg a természet szépségeit,
s élvezzük az ősz adta csodákat,
halljuk meg az őszi szél dalát,
mit nekünk szánt trillázva.

2022. november 24.