Előjöttek emlékek,
fényképek a dobozból,
annyi mindent mesélnek,
életekről, sorsokról.

Távoli, közeli ős,
rá nem is emlékezem,
arca már nem ismerős,
ki lehet ez, kérdezem.

Gondosan vissza rakom,
mindegy is, hogy ki volt ő,
biztosan családtagom,
egy rokon, egy felmenő.

Gyermekkorom képei,
emlékeket idéznek,
ezt más úgysem értheti,
vajon miért kísérnek?

Fáj a szívem néha még,
elment nagyszülők után,
de már kárpótol ezért,
az én drága unokám.