Nem vagyok más,
csak egy fuvallat:
Álmokból szőtt.
röpke pillanat,
Forró nyárban
hűvös lehelet,
apró kis virág
a föld felett.
Vagyok csönd,
két mosoly között
néhány kusza sor
üres papír fölött.
Fellobbanó szikra,
mely lobog, s éget,
csak egy gyönge nő,
ki álmodik, szépet:
Családot, békét,
nyugalmat, csendet,
s néhány boldog évet  
amit talán még megélhet…