Jó volt itt lenni,
hol lépett a lábam,
Hol sóhajtásaim
a magasba szálltak.
Jó volt itt lenni,
nézni a felhőt,
Várni a nyárban
a hűsítő szellőt.

Szerettem lenni,
elcsendesülni,
a természet lágy ölén,
olykor megpihenni.
Szerettem lenni,
csodálni a szépet,
a sokszínű szivárványt,
látni az égen.

Jártamban mentem,
előre vitt szárnyam,
repülhettem én
a szabadságban.
Jártamban mentem,
soha meg nem álltam,
gyermeke voltam én,
ennek a világnak.

Szerettek s szerettem,
emlékbe eltettem,
jót is, rosszat is,
s volt, hogy nevettem.
Szerettek s szerettem,
soha sem feledtem,
Szüleim mosolyát
magammal vihettem.

Adtam vagy vettem,
csak az Isten tudja,
odafent majd Ő
azt is megmutatja.
Adtam vagy vettem,
mondja meg a sok,
akikért én hoztam
sok áldozatot.

Reméltem és hittem,
hogy ez a világ szép lesz,
ember az emberrel
testvérként bán egyszer.
Reméltem és hittem,
hogy a rossz elmúlik,
az egész földgolyó
egy szívvé válik!

Jó volt itt lenni,
ezt már nem is bánom,
hogy Ember lehettem
ezen a világon.
Jó volt itt lenni,
ehhez nem fér kétség,
önmagamat én
nem tudom megtagadni!

2021. július 26.