Én nem tudom, ki lesz, kit szeretni fogok,
Mikor aggságomban ott lesznek  a  tegnapok.
De mikor reggel ágyba viszem neked a kávét,
Az lesz nekem majd egy gyönyörű ajándék.

Ha úgy ölelsz, hogy szád izzik a számon,
És egész lényed majd magamnak kívánom.
Mert irigy leszek erre a hazug  világra,
És igényt tartok rád, s egy életre a szádra.

Én nem tudom, mit hoz majd magával az élet,
De szemedben látom meg azt az isteni szépet.
Oly ingatag minden ezen az együgyű világon,
De számon lesz a szád, mert azt mindig kívánom.

TM