Nem maradt másom az égvilágon,
Reszkető nyárfa lesz az én világom.

Lelkedtől távol annyira fázom,
Adja rám szíved a téli kabátom.

Nézek csak vissza, de semmit se látok,
Hol vagytok álmok, hol vagytok barátok?

Egyet szerettem, ez lett a vesztem,
Itt hagynom Őt, nehéz volt megtennem.

Nem maradt másom, de el kell fogadnom,
Sorsom ellen vívott harcom most kell feladnom.

Szívemben a vágyat el kell temetnem,
Emlékeimből az emlékeimet el kell felednem.

Szememben a könnyek mind-mind leperegtek,
Mint homokóra tánca, egyre lejjebb-lejjebb estek.

Mélyre hulltak, érzem, a lelkemben sírnak,
Ott valahol egyszer majd megnyugodnak.

Nem maradt másom az ég világon,
Reszkető nyárfa lesz az én világom.

2021. július 25.