Anyám a virágok közt harmatot járta,
Apám  hidakon át bátran lépkedett,
Anyám nyitott szívvel várt a csodára,
míg Apám titkolta a vétkeket.

Ma hó és jég fagyassza a rügyeket,
önmagába fordul vissza a remény,
reszketnek a hidak, hamvadnak a tüzek,
amihez érek, az karcol, és kemény.

Nem vár már ölelés, szerelem rám,
smaragdjukat másnak adják füvek,
sorvad, kiég lassan a salakon fám,
amitől féltem, mint az árnyék úgy követ.

Anyám a harmaton a felhőkbe sétált,
Apám hidakról semmibe tévedett,
amit kaptam tőlük, a születést, halált
visszaadnám Nékik, a nem kért életet.

2014. március 13.