/Erdélyi kirándulás emléke/

Nem hoztam vizet az Olt vízéből                         
Nem láttam a Szent Anna kápolnát
Nem csónakáztam a Gyilkos tavon
Nem láttam búcsús sátrakat                                                                                                                  De De láttam égígérő fenyveseket
Király hágón gyorsan vert szívem                           
Láttam a Maros hogy csordogál                
S csillogó templomtornyokat

Nem hoztam vizet az Olt vízéből                                 
Pedig fenn jártam a Hargitán
Sziklakövek közt csobogott a forrás
Igyekezve vájt magának utat

A hegy oldalán
S a domboldalon mogyoró,szamóca tarkállt
Pintyőke énekelt
Tehéncsorda kolomposra figyelt
Az Oltnál oltotta szomját

Nem hoztam vizet az Olt vízéből
Mely kristálytisztán folydogált
Ámulva néztem a csúcsokat
A fenyvest a Hargitán

Nem hoztam vizet az Olt vízéből
Pedig mellettem csordogált
Páfrányok és apró fenyők nőttek
Ameddig a szem, szív ellát

Nem hoztam vizet az Olt vízéből
Sem vad lila orchideát
Emberséget hoztam a messzeségből
Ami fogadott odaát

S a Hargitán túl a hegyek alján
Ott is élnek magyarjaink
Szépen ejtik a magyar szavat
S várják vissza Csaba királyt

Magyar szívek összebújnak
Csak Ők tudják igazán
Szent István hite mily hatalmas
Ő nyújt oltalmat a magyarnak

S ha még egyszer az életemben
Sorsom az Olt völgyébe vezet
Hozok magammal az Olt vizéből
S nem felejtem soha a székely szeretetet

S a Hargitán zeng a
„Székely Himnusz”
Megrázza hegyeket s völgyeket !

M.óvár.2OO6.O7.1O.

Dáma Lovag Erdős Anna