Elszállt ifjúságunk
Gyors szárnyakon tűnt tova
Most itt állunk megint
Mint ifjú korunkban
Fogtuk egymás kezét

Kérdésedre azt mondtam „Igen”
Én feleltem rá régen
Boldog percünk idejében
Negyvenöt év,így visszatekintve !!

Volt benne minden,amit ember élhet
Volt szeretet karjaink ölelve
Volt könny,egymást nem kímélve
Szeretet felé billent a mérleg nyelve

Gondolok arra,melletted öregedve
Mert elszálltak az évek,itt hagytak sorban
Gyermekeink és unokáink köszöntenek ma

Úton,melyen elindultunk fogtuk egymás kezét
Néha göröngyös volt,néha nehéz !
Láng elaludt,öregesen ballagunk
Isten és akarat vezeti utunk

Kérem a jó Istent áldja meg a közös utat
Ami életünkben még megmaradt
Ne legyen nehéz és súlyos a teher
Menjünk együtt,míg menni kell

Ami szép volt megköszönöm
Kívánom,hogy legyen még közös öröm
Feledjük a rosszat,a jó utat járjuk
Így megmarad  a parázs,  s régi álmunk

S,ha kezed végleg elengedem
Az életből ami emlék, a szeretet legyen
Mert Isten így rendelte
Mikor sorsunk összekötötte.

2O14.O5.29.Mosonmagyaróvár
Erdős Anna-Vincze Ferenc