Nem adom oda soha álmaimat,
nekem remény, életemnek kövei,
ha teljesítésük balul sikerül,
belőlem hullanak lelkem könnyei.

Másnak így csalódást nem okozok,
viselem bátran ütéseit a korbácsnak,
akkor sem adom az álmaimat,
ha ez tűnhet csak utópiának.

Mert az élet igenis álmokból épül,
ha csak egy kis részük lesz a valóság,
már érdemes volt mindig álmodni - hisz
így árad körém az igaz boldogság.

Ne vedd el soha, tiszteld álmaimat,
mert ki álmodozni nem akar, nem tud,
szíve mindig érzéketlen kő marad,
bátor kihívások elöl mindig elfut.

Majd lelke is szilánkokra szakad,
így belőlem, mint örök álmodozóból,
mindig új remény és öröm fakad.