Nem adom oda soha álmaimat
nekem remény életemnek kövei,
ha teljesítésük nem jól sikerül
belőlem hullanak lelkem könnyei.

Másnak így csalódást nem okozok
viselem bátran ütéseit a korbácsnak,
akkor sem adom az álmaimat
ha tűnhet ez csak ábrándozásnak.

Mert az élet igenis álmokból épül
ha csak egy kis részük lesz valóság,
már érdemes volt mindig álmodozni
hisz így árad körém igaz boldogság.

Ne vedd el soha tiszteld álmaimat
mert ki álmodozni nem akar nem tud,
szíve mindig érzéketlen kő marad
bátor kihívások elöl mindig elfut.

Majd lelke is szilánkokra szakad,
mert belőlem mint örök álmodozóból
mindig új remény és öröm fakad.

Írta:Varga István.Barcs.2016.06.22.