Ne hagyj itt Testvér,megfagyok!
Segíts felállni,mert meghalok!
Szóltak a könyörgő hangok
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok
És csend,fagyhalál
Mindenütt amerre kaszált
Az áldozat már nem beszél
Aki bír még útra kél
Arra, Magyarország felé
Már nem ágyú támad
Nem szól a Sztalin orgona
Szél és a fagy üldözi a katonákat
Nem tudják merre a ,,Haza"
S ki hazajutott,éhezve,fázva
Rongyosan ,megcibálva
Csak az tudta,mi veszett el oda kin
A túlélőnek megmaradt a kín
S a ,,Testvér"nem felejtett soha
Szólt fülében az ágyú szó,s Sztalin orgona
Csend honol azóta is,néma csend
Isten tudja csak,mi lakozik a szívekben bent
,,Ne hagyj itt Testvér"meghalok 
Elcsitultak,elnémultak az áldozatok
Már csak alig él egy-két katona
Az ő szemükben még ott lobog a keresztek sora
S a Don kanyarban néma csend honol
Az Isten tudja csak ,mily sok áldozat
Alussza álmát a jeltelen sír alatt
Csak ő tudja miért kellett veszíteni sok magyart
Elmentek az évek,csendben ,el
Róluk csak a kegyetlen szél énekel
Hogy fagytak meg hős fiak
Áldozatként ott túl ,a Don alatt
De eljön majd az idő
Mikor megint fúj a szél
A hősök tetteiről egy igaz legenda kél
Az utókor róluk hősként beszél.
2O13.O1.31.Mosonmagyaróvár.