Látóhatár felett a nap tüneményes,
A tenger vizében hosszú híd mit képez.
Rózsaszínre festi a selymes kék színét,
Csendesen hűti le forrón égő szívét.

Álmos, itt az este, de perdül még táncra,
Amit a hídon át virágokkal járja.
Szippantja illatuk csodálatos kelyhét,
Átszövi a szirmok minden egyes sejtjét.

Szürke már a parti sziklák árnyoldala,
Nappal napozó gyík alszik már alatta.
De reggel ébreszti, bájosan mosollyal,
Mohák közül bújik, örül, hogy napozhat.

2022. augusztus 11.