Lenn a hegyek, dombok alján,
Házak húzódnak meg a lankán,
Szorgos kezek munkálkodnak,
Napkeltével ők is fenn vannak.

Bárány nyáj füvet nyírja,
Vígan dalol a pintyőke, a pacsirta,
Szabadságról dala szárnyal,
Istenhez szól a fohász dal.

Hol lehet ez az ország?
Hová isten adta az aranyát,
Tavak, szirtek, völgyek sziklák,
Mind, mind a napfelkeltét ragyogják.

Ez az ország „Meseország”
Megcsodálnád, hogy, ha látnád,
Oltár kő van a hegyek ormán,
Istenhez a fohász onnan száll.

Mese ország, mese tája,
Fürdik az októberi nap sugarában,
Tornyok, hegyek, tavak, dombok,
Meseországban lehetsz boldog.

Meseország, meseképe,
Hol jártam én,  gondolatom tükörképe,
Szavam elállt, csodát láttam,
Én bíz ezen a napfelkeltén Erdélyben jártam.