A nap arany palettája,
takarja az eget.
Öleli az egész tájat,
amit nagyon szeret.

A tó vizében elmerül,
harmatot hint széjjel.
sirály magasra felrepül,
szárnya viszi kéjjel.

A part menti lombos fákat,
gyöngy harmata fedi.
nap az arany sugár fátylat,
még rajta felejti.

A halvány lila virágok,
szirmai még nyitva.
ezt az édes boldogságot,
érezni oly ritka.

Valakikre vár egy csónak,
talán megérkeznek.
lélek húrjai már szólnak,
kettesben lehetnek.