Van az úgy, hogy megfárad már a létem,
de amit belém kódolt a csupasz éltem,
azt magamból ki kell, hogy énekeljem.
Még pengetem lantom rendületlen,
bár az időm lehet, hogy ehhez már kevés,
de amíg van bennem csipetnyi józan ész,
addig hadd éljek úgy, mint egy naiv kis zenész,
aki eldalolja minden örömét és bánatát,
és nem érdekli még, hogy mi is van odaát.
Ha az Isten már ekkora hatalmat adott,
hogy nem csak élhetek, de benne dalolhatok,
akkor én az utolsó napig zenélek,
édes teherként rakódnak rám az évek,
és tollammal telekarcolom a lelkem,
mert mi benne van, ki kell, hogy énekeljem.

TM