Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A NAGY BARNA/2.

szeda2
szeda2 képe

Azt is megszokta, hogy a helyzet gyakran változhat egy szempillantás alatt. A távolban hallott, egy szarvas csapatot közeledni, a szaguk is az orrában van már!        
     Milyen óvatlanok! –gondolta magában. Miután beleszagolt a levegőbe, gyanította, hogy régi ellenfele közeledik. Tudta, hogy ha az a hatalmas agancsos jár erre, azzal nem szívesen húzna újat, hiszen már ő sem mai legény. Az elfogyasztott finom csemegék elvették a hatalmas étvágyát, ami egyébként, akár erre az összetűzésre is rávenné. Nem szeretett futni. Már, ha teheti, nem fut, még zsákmány után sem… Csak a könnyebb zsákmányt szerette. Ismerős neki ez a szarvas bika, volt már szerencséje hozzá. Tudta, hogy nagyon veszélyes tud lenni, ha a háreméért, vagy az életéért kell harcolnia. Inkább had menjen! Találok más, gyengébb ellenfelet! –mormogta. Nem mintha komolyan gondolta volna egy percig is a harcot.
     A szarvasbikában, bíznak a szarvastehenek, régen vezeti őket, csapdába az óta, nem kerültek.
A szarvasbika megállt, fejét magasra csapta, úgy szimatolt bele a levegőbe. Ismerős szagokat észlelt.
A nagy barna! –gondolta. Ezt jó lesz elkerülni. Okos, ravasz medve! Nem jó az útját keresztezni!
Hírtelen, óriási termetével emelkedett fel előtte a nagy barna.
     - Most mi lesz? – gondolta. E rősen vert a szíve, ereje duzzadni kezdett, amint a harcra gondolt. Gyere csak! Ha ezt akarod! A csorda elején bőszen meg állt, a szarvastehenek hátrébb, riadt csoportban várakoztak.
     A nagy barna, két lábra emelkedve figyelte őket. Majd, hatalmas ordítással, fejrázással, mancsaival látszat csapkodást téve maga előtt a levegőben, megmutatva, ő nem fél, kész a harcra. Majd hirtelen, mint aki meggondolta magát, négy lábra ereszkedett és komótosan elbaktatott a sűrű bozótos felé.
   - Ezzel meg volnánk! –gondolták mindketten.
Apró rágcsálók szaladgáltak az avarban. A medvegyomor, szívesen elfogyasztja az apró rágcsálókat is, képesek a földalatti barlangjukból is kiásni őket. Hopp! Már nyakon is csípett egyet. Ez csak előétel volt!- nyelt egy nagyot a medve. A reggeli nyúl, sem rakta tele a hasát. Most már mennie kell tovább. Határozott célja volt, ahol már tudta, hogy telerakhatja korgó gyomrát.
A finom édes bogyók, gyökerek, valamit csillapították hatalmas étvágyát, de ettől csak még elszántabban ment előre.
     A közelben lévő folyó, amelynek a vége nagyon messze, a Csendes Óceánba ömlött, szép, méltóságos és vad, mely igen ígéretesen csobogott! Az  emberek, Fraser-folyónak nevezik, de ez őt nem érdekelte. Sietős lépteit abba az irányba vette. Jól tudta, hogy eljött a lakmározás ideje. A lazacok ívása már javában tart. Sokszor lakott már jól ebben az időszakban. Nyár közepétől, ősz végéig, igen nagy lakmározások folynak itt. Nem sokára már be is fejeződik, hiszen itt a tél a nyakukon. Már előre nyalta a száját, ismerős illatok csapták meg az orrát. Nem ez az első kirándulása a folyóhoz, szinte a nyála is csorgott, ahogy közeledett a vízhez. Amint a vízpartjához ért mindjárt látta, hogy nincs egyedül. A mackópajtások már javában élvezték a lazacok ritkítását. Honnan került elő ez a pár medve? Ő sem tudta. Amott, lejjebb, volt egy  grizzlymedve is. A grizzlyk jelenleg nem okoztak veszélyt számukra, ritkán fordulnak elő, bár volt már összetűzésük egymással. Eddig, semmi komoly. Viszont volt, akit a grizzly ölt meg a vadon mélyén, de nekik nem volt elszámolnivalójuk.                                    
      Messziről eljönnek ehhez az ingyenes, könnyű lakomához. Csábítóan hat az érzékszerveikre ez a sok finom falat. Mindenki készül a télre, gyűjtik a zsírpárnát, aminek ki kell tartania tavaszig.   Ilyenkor béke van. Mindenki a hasával van elfoglalva, így nem törődnek egymással.  Bár, megbízni nem lehet bennük. Nem is gondolt rá többet. Inkább foglalkozott, a télire való raktározással.
     Igaz, a barnamedve nem alussza át az egész telet, inkább csak félálomban van, bár néha előfordul, hogy tesz egy kis rövid sétát, ha van csemegézik valamit, de bújik vissza a vackába.
     Boldogan belevetette magát a vízbe, ott ahol a sziklák megtörték a víz folyását, és mint zuhatag hullottak alá. Igyekezett, hogy még közelebb kerüljön, ahhoz a területhez ahol legsűrűbben vannak a halak. A többiek már telerakott pocakkal dúskáltak az „éléskamrában”, így azután a barátunk is nekilátott a vacsorájának.

Folyt.köv.

Rovatok: 
Irodalom