Egy téli estén eszembe jutottak régi pillanatok,
emlékeket hoztak, mesélő gondolatot,
apró, majdnem feledett történeteket,
kinyitottam hát a nagy bőröndömet.
Mit találtam benne?
Legelésző, sárga kislibákat,
sorakozó színpompás dáliákat,
mézédes barackot a kicsi fán,
meg a vörös, hízelkedő kiscicám.
Diótörős őszi estéket,
sakkozós vasárnapi ebédet,
csorba bögrém, a piros pöttyös,
karkötőm, a rózsaszín gyöngyös.
Labda pattogását az udvaron,
egy biciklit, melynek vázán utazom,
levelibékát a zsebembe',
kutyánkat a kert végébe temetve.
Nagyapám kopott tarisznyáját,
babám horgolt ruhácskáját,
a száraz falevél zizegését,
mamám fotelos szendergését.
Egy kórház furcsa illatát,
sok hófehér nővérruhát,
az egyedüllét félelmét,
míg bajomat keresték.
Pincénk dohos szagát,
nagy fekete pók mozdulatát,
a padlás rejtett kincseit,
ősök árnyát, poros képeit.
Elolvasott sok jó könyvet,
a nyári délutáni csöndet,
régi életem sok szép pillanatát,
elvégzett és megmaradt feladatát.
Most bezárom bőröndömet,
őrizze csak régi emlékemet,
már olyan, mint egy mesevilág,
hol magasra szállnak a füstkarikák.
TM