Köszönöm a sorsnak, az új esztendőt,
Istenem neked, a békés új jövőt,
beléptem egy hosszú folyosóra,
oldalajtók nyílnak, néha színpadra.

Jobbra-balra ó melyiket nyissam,
kijutnék-e Ady után én is Párizsban,
de nem, oda most ne is kívánjak,
pokoltűzét küldték művészet templomának.

Jobboldalt azt az ajtót félve nyitom,
gyertyafény keringőt játszik a kárpiton,
itt van a január üde leánykája,
sok mindent rejthet titokzatos mosolya.

Rébuszokba nem-nem bocsátkozom,
most megfogadom, esténként imádkozom,
így sem tudom kivédeni kígyók marását,
vagy hiénák borzas kacagását.

Január az évnek első hónapja,
míg verseimnek a borítólapja,
terveket már, azt megálmodtam régen,
kívánom fürödjünk mi is bőségben.

-Varga István-Barcs-2020.01.02.