Amikor Rád nézek félve, titokban,
a megszokott nyugalmam rögtön elhagy,
felgyorsul pulzusom, a szívem dobban,
mert nekem a legszebb teremtmény Te vagy.

Könnyed lépkedsz a tavaszi pázsiton,
tüzesedik Tőled szerelmem lelkem,
csak a bőrödről, ajkadról álmodom,
nélküled eddig nyugalmat nem leltem.

A bú, a szenvedés  nyomban elenyész,
ha a karom átölel majd konokon,
a vágyam követel és kicsit merész,
de ígérem híven, hogy megváltozom.

Otthagyom érted a könyvet, a szobát,
mikor a szíved az enyémhez simul,
és felmelegszem a parazsadon át,
mert én már követlek szelíden, vadul.

Nálad nyerem el a győzelmem, nyugtom
a még megmaradt életre legalább,
a szívemet, a kezem feléd nyújtom,
és megbékél velünk a gonosz világ.

2014. március 8.